A Gradient Canopy esetében az ökológiai stratégiánk egyik kulcsfontosságú eleme egy konkrét fafajta: a tölgy. A Szilícium-völgyet egykor a kaliforniai táj ikonikus fái, a tölgyek dominálták. Az őshonos tölgyek szárazságtűrők, ellenállnak a tűznek, és hatékonyan semlegesítik a levegőben lévő szennyező anyagokat, illetve nyelik el a szén-dioxidot a légkörből. Emellett a tölgyfaerdőkből álló ökoszisztémák tartják fenn az egyik legváltozatosabb növény- és állatvilágot Kaliforniában, 2000 további növényfajt és mintegy 5000 rovarfajt ellátva. Madarak, emlősök és más állatok százai támaszkodnak a tölgyerdőkre, amelyek táplálékot, árnyékot és menedéket nyújtanak nekik.
Helyi tudósokkal együttműködve összefüggő lombkoronát alakítottunk ki a tájkertben, amely tölgyek mellett más őshonos fafajtákból, például amerikai vadgesztenyefából, platánból és fűzfából áll. Az összefüggő lombkorona átjárókat biztosít az állatok számára az épített környezetben, valamint mérsékli a városi hőszigetek hatását.
A Gradient Canopy fái között a beporzást segítő növények képezik az alsóbb szinteket, erőforrásokat biztosítva a helyi lepke- és madárfajoknak és a méheknek. A terület egy részét kifejezetten úgy terveztük meg, hogy a pompás királylepke nyugati populációját támogassuk vele. A lehető legújabb tudományos eredményekre támaszkodva határoztuk meg a petéket és a hernyókat segítő selyemkórók, valamint a hosszú utazásuk során a lepkéket tápláló virágok megfelelő arányát.
A Gradient Canopy területén a beporzást segítő növények mellett megművelt magaságyások és mézelő méhek kaptárai is megtalálhatók, hogy teljesítsük a Living Building Challenge Urban Agriculture (városi mezőgazdaság) normáját, amelynek célja az, hogy a közösségek helyben termesztett friss élelmiszerhez jussanak. Két magaságyás biztosít alapanyagokat a kávézóink és a Google-alkalmazottak oktatókonyhái számára, emellett azt is demonstrálják, hogy az őshonos tájkertészet és a zöldségeskertek kombinálása miként járulhat hozzá a rugalmasabb helyi élelmiszer-termeléshez.